Denzel Washington-t az egyik legjobb tengerentúli afroamerikai színésznek tartom, szerencsére ezzel nem vagyok egyedül, hiszen két Oscar díja azt bizonyítja, hogy a szakma is bőven elismerte a tehetségét (az első Oscar-t a Glory-ért, a másodikat a Training day-ért kapta, de jelölték még a The Hurrican-ban és a Malcolm X-ben nyújtott játékáért is).

A mostanság nem túl aktív színésznek egy 1998-ban vetített filmjét, a Fallen-t (Letaszítva) néztem újra a minap, mert jó emlékeim voltak a filmről és már régen láttam moziban. Idén, azaz 2009-ben csupán egyetlen produkcióban láthatjuk, mégpedig Tony Scott rendezésében, a The Talking of Pelham 1 2 3-ben John Travoltával, ami egy 1974-es akció-thriller újragondolása, és hamarosan hazánkban is bemutatják (2009. szeptember 3.). Azért gondoltam, hogy ajánlót írok a filmről, mert szerintem méltatlanul mellőzve van a thrillerek örökranglistájáról.

Lássuk a sztorit röviden:

Egy izgalmas thrillerről van szó, melyben Denzel egy nyomozót játszik, aki már a sokadik veszélyes bűnözőt juttatja kivégző osztag elé. A sztoriba ott kapcsolódunk be, amikor John Hobbes nyomozó (Washington) utolsó útjára kíséri Edgar Reese-t, aki sorozatgyilkosként próbált karriert csinálni, és úgy tűnik sikerült is neki komoly népszerűséget összelapátolni, hiszen nagy a felhajtás a kivégzésén. A bűnöző annak rendje és módja szerint el is távozik az élők sorából, viszont Hobbes nyomozó és társa (John Goodman) azt tapasztalják, hogy a Reese stílusára, módszereire jellemző gyilkosságok a kivégzés után szépen tovább szaporodnak, mi több folyton azt az embert találják holtan Reese kézjegyével ellátott tetthelyen, akit éppen az azt megelőző gyilkossággal gyanúsítottak.

Természetesen pár klisét el kell viselnünk, például az ilyen thrillerekre jellemző, az ügyben érintett nyomozónak hagyott üzeneteket a tetthelyeken, illetve a mindig szkeptikus rendőrfőnököt (Donald Sutherland), stb. De ezek nem túl zavaróak, a remek játékok mellett szinte fel sem tűnnek. Washington remek életet visz a nyomozó karakterébe, rövid idő alatt is úgy érezhetjük, hogy valahonnan ismerjük már ezt a fickót. A gyilkos karakteréről nem tudok érdemben nyilatkozni, hiszen akkor a film egyik legnagyobb dobását lőném le, így erről most mélyen hallgatok. De higgyétek el, nem fogtok csalódni!

Olyan thrillerről van szó tehát, ami percek alatt a hatása alá kerít, olyan szituációt láthatunk, amilyet eddig vásznon talán még soha, és a figyelmet végig képes fenntartani. Azért nincs a filmnek akkora hatása, mint egy Fincher-féle Se7en-nek, de azért nem kell szégyenkeznie. A filmet jegyző Gregory Hoblit leginkább sorozat epizódok rendezésével foglalatoskodik, de azért egy-két értékelhető thriller kipottyan néha a kezei közül, legutóbb pl. a Fracture-t láttam tőle, melyben Anthony Hopkins-t és Ryan Gosling-et dirigálta. A Fallen-hez hasonlóan igényes munkát tett le az asztalra azzal a filmjével is. A Fallen-ben talán csak egyetlen, „hibának” nevezhető elemet találtam: Hoblit szinte teljességgel mellőzte a filmből a VÉRT. Az odáig rendben van, hogy egy thriller ne a látvány, ne a vér miatt legyen izgalmas, átütő, de azért na. Mégiscsak egy THRILLERRŐL beszélünk, melyet nem vasárnap reggel, közvetlenül a Teletubbies után adnak le a kis kópéknak.

Dr.Mozi értékelése:

Aki izgalmakat szeretne, aki jó színészeket szeretne, aki olyan sztorit szeretne ami újdonságként hat –úgy gondolom ez manapság kurva nagy szó- annak bátran tudom ajánlani a Fallen-t.

Tiiiiiiiiiiiiime is on my side. Yes it is…

Dr. Mozi szerint a Fallen 79%-ot ér